hirdetés
Életmód

Az egyedül élők nagyobb eséllyel szenvedhetnek mentális betegségektől

Egy új tanulmány szerint az, ha valaki egyedül él, növelheti a gyakoribb mentális zavarok kialakulásának kockázatát. A kutatók rájöttek arra is, hogy ennek fő oka az érintettek által megélt magány.

Az egyedül élők nagyobb eséllyel szenvedhetnek mentális betegségektől
hirdetés

A gyakoribb mentális betegségek (CMD) közé tartozik a szorongás, a hangulatbetegségek és a szenvedélybetegségek is. A PLOS ONE nevű lapban publikált új tanulmány most ezen betegségek és a bármiféle társ nélkül való lakhatási körülmények összefüggéseit vizsgálta. Megfigyelésük szerint a férfiakat és a nőket egyaránt érinti a mentális betegségek nagyobb kockázata, ha egyedül élnek, ráadásul egyetlen korcsoport sem jelent kivételt – ismerteti a MedicalNewsToday.com.

Noha korábbi kutatások során is elemezték már az egyedül élés és a mentális betegségek közötti összefüggéseket, eddig javarészt az idősödő korosztályra terjedtek ki a tudományos kutatások, s így ez idáig azt nem lehetett tudni, hogy a fiatalabb generációk tagjai vajon éppúgy érintettek-e e kérdésben. Emellett a korábbi kutatások jellemzően csak a depresszióra terjedtek ki, miközben a többi mentális zavar kihagyásával kevésbé pontos képet adtak a problémáról.

Az új kutatás során immár más tényezőket is figyeltek, amelyek esetlegesen befolyásolhatnák az eredményeket, így például azt, hogy az egyedül élő emberek nagyobb eséllyel voltak-e túlsúlyosak, vagy nagyobb eséllyel dohányoztak-e, netán csekélyebb szociális támogatásban részesültek-e. A korábbi munkák ezekre a tényezőkre sem tértek ki, de legalábbis nem ilyen alapossággal.

A kutatáshoz egy franciaországi egyetem által gyűjtött adatokat használtak, amelyek összesen 20 503, tizenhat és hetvennégy éves kor közötti életkorú, Angliában élő embertől származtak az 1993-mas, a 2000-es, valamint a 2007-es évekből. A felmérés résztvevőinek kérdőívet kellett kitölteniük különböző kérdésekkel, amelyek egyrészt a testi és mentális egészségükkel, másrészt pedig szociális-társadalmi helyzetükkel, az általuk megélt magányosság-érzettel és életmódbeli szokásaikkal voltak összefüggésben.

A kutatók várakozásainak megfelelően a felmérések ideje alatt egyre nőtt az egyedül élő emberek száma, így 1993-ban 8,8 százalék, 2000-ben 9,8 százalék, 2007-ben pedig 10,7 százalék élt egyedül. Ugyancsak megfigyelték, hogy minden életkorban és mindkét nem esetében jelentős összefüggés volt tapasztalható az egyedül élés és a mentális betegségek aránya között, amely arány mindhárom kutatás alkalmával közel azonos volt. Így például 2000-ben az egyedül élők 23,2 százaléka, 2007-ben pedig 24,7 százaléka szenvedett valamilyen gyakoribb mentális zavarban, míg azok körében, akiknek volt valamilyen lakótársa, 15,5, illetve 15,4 százalék volt ez az arány. 1990-ban pedig az egyedül élők 19,9 százaléka szenvedett valamilyen mentális betegségben, miközben a nem egyedül élők körében 13,6 százalékos volt ez az arány.

A fenti eredmények fényében alaposabban próbáltak utánajárni annak is, hogy mi okozhatja ezt az összefüggést, s arra jutottak, hogy 84 százalékban a magányosság volt az a tényező, amely az egyedül élők esetében megnövekedett kockázatért felelőssé tehető. Mindez annyiból nem is különösebben meglepő, hogy korábbi kutatások során már megfigyeltek összefüggést a magányosság és a depresszió, valamint a szorongás között.

Természetesen nem mindenki magányos, aki egyedül él, ám azok számára, akik magányosak, megfelelő segítség nyújtására lehet szükség, így például hasznosak lehetnek a beszélgetésen alapuló terápiák, szociális gondozás adta lehetőségek, de éppenséggel az állat-asszisztált terápiák is.


hirdetés

További híreink
hirdetés
hirdetés