hirdetés
Kultúra

December 13. Luca napja – de miért is kötődnek ilyen „boszorkányos” népszokások ehhez a naphoz?

Szent Lúcia keresztény szűz vértanú, majd nagy tisztelettel övezett katolikus szent volt, akinek ünnepnapja éppen december tizenharmadikára esik. Meglepő lehet ugyan, hogy éppen ezen a napon viszonylag „baljós”, illetve termékenységjóslással kapcsolatos szokások terjedtek el, de ezek természetesen nem a szenthez kötődnek, hanem annál jóval korábbi eredetűek.

December 13. Luca napja – de miért is kötődnek ilyen „boszorkányos” népszokások ehhez a naphoz?
hirdetés

Luca napja december 13., amely Szent Lúcia keresztény szent ünnepnapja. A szicíliai születésű szent hiába származott gazdag családból, szétosztotta vagyonát, és mivel szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, inkább választotta a vértanúhalált, mint hogy feleségül ment volna egy pogány férfihoz. Hagyományosan a vakok, szembetegek, a megtért utcanők, a torokfájósok és az éles szerszámmal dolgozók védőszentje, akinek tiszteletére egyes skandináv területeken örömtüzeket is gyújtottak az év legsötétebb napján.

Ha pedig már szóba került – a boszorkánysággal és termékenységvarázslatokkal, termékenységjóslásokkal összefüggő népszokások nem meglepő módon nem a katolikus szenthez kötődnek, hanem annál jóval ősibb, ha úgy tetszik, „pogány” eredetűek.

Egészen addig ugyanis, amíg be nem vezették a Gergely-naptár használatát, ez volt az évnek az a napja, amely a téli napfordulóra esett, és ekkor volt a legrövidebb volt a nappal. Így immár Luca nevével összekapcsolódva december 13. a boszorkánysággal, sötét erőkkel és varázslatokkal kapcsolatos szokások ideje lett hazánkban csakúgy, mint számos más európai országban.

Luca napja a nők számára dologtiltó nap volt, s különösen például a szövés-fonás volt tilos ebben az időpontban, de emellett mosni és kenyeret sütni sem volt szabad. Ellenben a lányok számára akadt elfoglaltság bőven – ha nem is munka, de különböző jóslások és a fiatalabb lányok esetében a fiúkkal együtt a kotyolás formájában. A termékenységvarázslások közül a legismertebb talán a lucabúza vetése, melynek segítségével a következő évi termés bőségességét, vagy éppen szűkösségét igyekeztek megjósolni. Emellett a lucapogácsa sütésének a célja általában az volt, hogy jó tojóvá tegyék a tyúkokat, míg a házasodás előtt álló lányok Luca-naptól tizenhárom napon át minden nap almát falatoztak, mígnem az utolsó falattal a szájukban az utcára térve, mint vélték, megláthatták jövendőbelijüket.

hirdetés

Ugyancsak ismert szokás volt Luca székének elkészítése, amelyet karácsonyig kellett összeeszkábálni kilenc különbözőféle fából szögek nélkül, tizenhárom darabból. Mint vélték, az időre elkészült Luca-székre állva a férfiak az éjféli misén meglátták a boszorkányokat, akiket szarvaikról ismertek fel. Később a széket elégették.

(A borítókép forrása: pixabay.com / ClaudiaWollesen)

hirdetés

hirdetés

További híreink
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés