Az ultrahangos karral úgy tarthatnának meg apró tárgyakat a robotok, hogy hozzájuk sem érnénekA robotoknak az élet számos területén szánnak fontos feladatot a jövőben, ám ahhoz, hogy precíz feladatokat tudjanak ellátni, fel kell ruházni ezeket az eszközöket a tárgyak érzékeny és óvatos megtartásának és mozgatásának képességével.
Erre a feladatra tökéletesen alkalmasak lehetnek azok az ultrahangos karok is, amelyeket úgy fejlesztenek éppen kutatók, hogy általuk a robot képes legyen közvetlen érintkezés nélkül, pusztán az ultrahangos hullámok segítségével, tulajdonképpen a levegőben „lebegtetve” megtartani bizonyos apróbb tárgyakat.
Az alapötlet az, hogy sok-sok parányi hangszórócska segítségével a megfelelő erősségű és hullámhosszú hangokat bocsássa ki a kar, s így a rövid, de hatásos nyomóerő képes legyen megtartani a kar két (felső és alsó) része között a mozgatni kívánt tárgyakat.
A karon belül is lehet finomítani a tárgy helyzetét, hiszen attól függően, hogy sok irányból érkezik-e hanghullám, vagy csak bizonyos irányokból, a kis tárgy fel-le mozoghat, vagy akár (ha egyenletesen éri sok helyről a nyomás) egy helyben is maradhat.
A TechCrunch cikke szerint az efféle akusztikus levitáció nem egy egészen új gondolat, és már több helyen találkozni is lehetett vele, de érdemi, a mindennapok során is használható módon még nem igazán alkalmazták eddig.
Marcel Schuck, az ETH (Eidgenössische Technische Hochschule) egyetem kutatója kollégáival ugyanakkor munkája során azt kívánja szemléltetni, hogy egy ilyen, hanghullámmal működő eszköz a jövőben még sok helyen alkalmazható lenne, valahányszor csak arra van szükség, hogy kis méretű tárgyakat óvatosan kezeljenek.
Kiemelték azt is, hogy mivel így a kar ténylegesen nem érintené meg a tartani kívánt tárgyat, ezért az sterilebb maradna, mint ha egy – akár rendszeresen tisztított – kar ténylegesen megfogná azt.
A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az egyes tárgyak esetében más-más frekvenciára és hanghullám-erősségre lehet szükség ahhoz, hogy az biztonságosan kezelhető legyen, ezért a munka legnagyobb része az volt, hogy egy olyan szoftvert dolgozzanak ki, amely ezeknek a tényezőknek a meghatározásában segít.
Noha már készült egy működőképes prototípus, a munka java még hátra lehet, és további fejlesztésre és kutatómunkára van szükség ahhoz, hogy ténylegesen alkalmazni lehessen az ultrahangos kart. Szerencsére a kutatók igen elszántak e tekintetben, s ígéretük szerint nem állnak meg itt a fejlesztéssel…
