Az eleve szorongó embereknek „jót tett” a téves rakétariasztás Hawaiin2018. január tizenharmadikán Hawaii lakosságának a televízión, rádión, a telefonokon és más eszközökön keresztül azt a vészjelzést küldték, hogy keressenek menedéket, mivel egy rakéta tart feléjük, s az üzenetben – amelyet egy alkalmazott tévedése miatt küldtek szét – szerepelt az a megjegyzés is, hogy „ez nem gyakorlat”.
A Kaliforniai Egyetem kutatói, Nickolas Jones és Roxane Cohen Silver az esettel kapcsolatos tanulmányukban egyebek mellett az eset az emberek szorongására gyakorolt hatásait vizsgálták, munkájuk az American Psychologist nevű lapban jelent meg nemrégiben.
A kutatók 14830 Twitter-felhasználó összesen 1,2 millió bejegyzését vizsgálták hat héttel a rakétariasztás előttől kezdve egészen tizennyolc nappal az esettel későbbig – számol be róla a MedicalNewsToday.
A bejegyzésekben tizennégy szorongáshoz kapcsolható kifejezést figyeltek, így például az „aggódást” vagy a „félelmet” is, s ezek alapján egy bizonyos pontszámot állapítottak meg az egyes bejegyzésekhez, s a szerzőjüket a bejegyzések pontszámai alapján a vészjelzés előtti alacsony, közepes vagy éppen magas szorongási szintű csoportokba sorolták.
Az elemzés során megállapították, hogy összességében a szorongás szintje 4,6 százalékkal emelkedett azon a napon, amikor a téves riasztást kiküldték, majd egy 38 perces időszakban tizenöt percenként 3,4 százalékkal csökkent.
Érdekes módon azok, akiknek kezdetben a legalacsonyabb volt a szorongása szintje, a téves riasztást követően nagyobb mértékben és hosszabb ideig mutatott szorongásra utaló jeleket a bejegyzések alapján, mint aki a másik két csoportba tartozott, miközben a leggyorsabban azok nyugodtak meg, akik a magas kezdeti szorongással jellemzett csoportba tartoztak.
Az eredetileg alacsony szorongást mutató emberek „szorongási szintje” a riasztást követően 2,5 százalékkal emelkedett, míg azoknál, akik eredetileg a magas szorongással jellemzett csoportba tartoztak, az eset után 10,5 százalékkal alacsonyabb szintű szorongást mutattak.
„Miközben azoknak, akik a legkevesebb szorongást mutatták, volt a szükségük a legtöbb időre a stabilizálódáshoz mintegy 41 órás időtartammal, addig a közepes szorongást mutató csoportnak ehhez csak 23 órára volt szükségük, és a kezdetben legnagyobb szorongást mutató emberek szinte azonnal stabilizálódtak”
– összegezte megfigyeléseiket Nickolas Jones.
A tanulmány másik szerzője azért nevezte meglepőnek az eredményeket, mert a szakirodalom jellemzően úgy vélekedik, hogy akik egy nagymértékű trauma előtt negatív pszichológiai állapotot, így például szorongást élnek át, azok nagyobb eséllyel szenvednek el annak következtében később negatív pszichés következményeket. Ezzel szemben a mostani tanulmányukban azt figyelték meg, hogy akik a riasztás előtt napi szinten nagyobb mértékű szorongást éltek át, azoknak látszólag még „hasznára is vált” a téves riasztás.
